Landolás után egyből mentem az Immigration-höz, kb. 2 perc volt elintézni a vízumot (Social Visiting Pass), ami alapjáraton 2 hétig érvényes. Ezt fogom később átváltani Student Passra. A sima vízumhoz csak útlevél és a repülőgépen kiosztott vízumigénylő papír kell. A csomagokra viszonylag sokat, 25 percet kellett várni, mert a gép ment tovább Jakartába és szét kellett válogatni a böröndöket.
A repülőtéren várt a welcome buddy-m, akire nem számítottam, mert nem kaptam e-mailt, hogy bárki is kijönne elém. Így eléggé meglepődtem, amikor láttam a nevem egy táblán. A buddymat Biquan-nak hívják, lány (ha ez nem lenne mindenkinek egyértelmű a nevéből :), szintén a Business Schoolban tanul és ráadásul épp marketinget. Rajtam kívül még 5-6 cserediákkal foglalkozik egyszerre. Megvártunk még egy kanadai fiút is a reptéren, majd taxit fogtunk a koliba.
A taxival az autópályán mentünk kb. 30 percet és közben lezúdult egy "kis" eső. Úgy nézett ki, mintha köd lenne és nem lehetett 50 méternél tovább látni, a motorosok le is álltak a hidak alá az eső elől és mire a koliba értünk (ami körülbelül akkora és olyan mint egy otthoni lakótelep, csak szebb) már nagyjából el is állt.
A koleszban a check-in nagyon gyors volt, a papírok kitöltése után megmutatták a szobámat. Hamarosan rakok majd fel képeket is róla. Ezután gyorsan megint taxiba szálltunk, hogy 5 óra előtt be tudjak regisztrálni az egyetemre. Szerencsére ez is gyorsan ment, kaptam diákigazolványt és mindenféle igazolást. Az ajándék pedig egy elektromos hőmérő volt, hogy minek az egyelőre rejtély...
Ezután a buddym-mal Biquan-nel, Martinnal (Dánia) és Emily-vel (Kanada) elmentünk kajálni egy foodcourt-be, ahol a japán konyhát próbáltam ki: a menü algaleves volt tofuval, angolna szeletek rizzsel, rántottával, babbal és zöld tea. Most így leírva elég bizarrnak tűnik, de nekem bejött.
A következő állomás a Harbour Front Shopping Center volt, ahol vettem egy szingapúri SIM kártyát, ágyneműt, kábelt az internethez. Beszereztem a bérletet is, amit itt EZlink kártyának hívnak és nem havonta kell fizetni, hanem fel kell tölteni egy tetszőleges összeggel és mindig az utazás hosszához igazodva csökken rajta az egyenleg (olyan, mint Londonban az Oyster Card). Hazafelé egy double decker-rel utaztunk és a felső szinten volt 2 tv is (ami itt majdnem minden buszban van) és épp a szingapúri Deal or No Deal (Áll az alku) ment.
.jpg)
