Singapore Sling

Sentosa Szingapúr strandoló és szórakozó szigete. Itt vannak a sziget legszebb strandjai is, de mellette rengeteg mindent lehet csinálni. Van ócenárium, delfin show, dzsungel túra, lepke és rovar park, 4D mozi, műsorok, gokart, bárok, klubbok stb. Utóbbiak közül talán a leghíresebb a Cafe del Mar, aminek az eredetije Ibizán található.

Itt vasárnap délután voltam és a legjobb az egészben, hogy 20-25 percre van a kollégiumtól, szóval gyakran le fogok tudni jönni strandolni. Zarával (Svédország) és Dannyvel (Anglia) 3-an jöttünk kirándulni. A strandoláson kívül nem nagyon néztünk meg mást, szóval lesz még máskor is mit csinálni.

Szóval itt lakom azt hiszem kb. 3000 diákkal együtt, de a pontos számot nem tudom. A képekről nem nagyon jön át, hogy mekkora ez az egész komplexum, 30 blokk van, mindegyik 8-10-12 emeletes és egy emeleten egy folyosó van (itt clusternek hívják őket), egy folyosóban pedig 15 szoba. Az épületekben mosószoba, tanulószoba és tv szoba is található. Ezen kívül van egy egész nagy szupermarket is, ahol minden fontosabb dolgot meg lehet venni, egy foodcourt, egy edzőterem, 3 kinti kosárpálya.

Ez a főbejárat ide érkeznek meg a buszok és a taxik. Innen lehet lemenni a koli főterére és a házakba.

Ez a múzeum a Kent Ridge Park egyik végében van és teljesen véletlenül találtam rá. Kiváncsi is voltam és már jól esett volna egy kis légkondi is a séta után :), ezért bementem megnézni. A múzeum a 2. VH egyik fontos csatájának állít emléket, Bukit Chandu (Ópium Hegy malájul) nevű falut támadták meg a japánok, nagy túlerőben voltak és le is győzték az ittenieket.

A múzeum nem túl nagy, fél óra alatt be lehetett járni, de szép volt a kertje és belseje is. Azt hiszem rajtam kívül még 3-an voltak, szóval nem volt tumultus se :) A legérdekesebb egy terem volt, ahol szimulálták a támadást, egy színpad volt berendezve és mindig különböző részeit világították meg, illetve egy átlátszó vászonra filmet vetítettek mialatt az egyik túlélő mesélte el, hogyan élte át gyerekként a támadást.

Miután szombat reggel sikeresen felébredtem hajnal 3-kor és már 4 órája blogoltam és skypoltam, úgy döntöttem reggel elmegyek sétálni, amiből fél napos kirándulás lett végül és azóta is turista üzemmódban vagyok. Ez a park van az egyetemhez, főleg az én kolimhoz, 20 perc séta volt otthonról a főbejárat. Nem egy hatalmas park, de vannak nagyon szép részei.

Mivel a hadsereg tartja fenn a parkot van benne 1-2 tank, nem csak a főbejáratnál.

Pénteken délelőtt tartották az egyetemen a cserediákoknak az eligazítást. Reggel 10-kor kezdődött és 2 órán át tartott. Ezen az előadáson minden diák ott volt, aki most az NUS-en tanul, tehát az összes szakról (pl. műszaki, művészeti, orvosi, üzleti), így egy elég nagy előadót sikerült megtölteni. Itt végre kiderült miket szerveznek a diákszervezetek a cserediákoknak, lesznek pár napos kirándulások Malajziába (az első 2 hét múlva, amire szerintem megyek) és mindenféle egyébb program. Ezenkívül, arról is szó volt, hogyan kell Student Pass-t intézni, használni az egyetem internetes hálózatát, kezelni a kulturális sokkot stb. Szóval egész hasznos tájékoztató volt és kaptunk egy narancssárga (ez az egyetem színe) NUS táskát is, szerintem ha valaki ezzel megy suliba már messziről ki, lehet szúrni, hogy cserediák.

Délután külön a Business Schoolba érkező diákoknak tartottak egy tájékoztatót. Itt már jóval kevesebben voltunk, kb. 80-an. Végre megkaptuk az órarendet, amiben egyelőre csak a 3 eddig elfogadott tárgyam van, de remélem sikerül majd a többit is felvenni és pont olyan, mint amilyet akartam: csak keddtől csütörtökig vannak óráim, szóval péntek-hétfő mindig szabad egy kis utazásra :) Ez nem jelenti, hogy minden hétvégén utazni fogok (mondjuk minden 2. :), de legalább nyitva marad a lehetőség.

Este lett volna még 2 program, egy kultúráról szóló előadás és egy iszogatás (drinking session), de sajnos én a 2. tájékoztató után kidőltem és délután 6-tól reggel 2-ig sikerült aludnom. Kicsit hülyén éreztem magam, hogy ahelyett hogy buliznék és ismerkednék az emberekkel alszom, de ez a jetlag elég érdekes új tapasztalat. Azt hinném, hogyha egyszer sikerül normális időben lefeküdni, akkor utána minden rendben, de nem így van:) Valahogy mindig vagy rosszkor vagy keveset alszom és nehéz átállni, állítólag egy hét mire minden a normális kerékvágásba kerül. Ennek örömére hajnalban (most reggel 3 van és este fél8kor feküdtem le) írom a blogomat, mert ilyenkor nem nagyon tudok mást csinálni.

Landolás után egyből mentem az Immigration-höz, kb. 2 perc volt elintézni a vízumot (Social Visiting Pass), ami alapjáraton 2 hétig érvényes. Ezt fogom később átváltani Student Passra. A sima vízumhoz csak útlevél és a repülőgépen kiosztott vízumigénylő papír kell. A csomagokra viszonylag sokat, 25 percet kellett várni, mert a gép ment tovább Jakartába és szét kellett válogatni a böröndöket.

Otthonról fél 8-kor indultunk és 11 előtt értünk ki a bécsi reptérre. Útközben most először hajtottunk át a magyar-osztrák határon, amióta beléptünk a schengen-i egyezménybe. Kb. délben megkezdődött a check-in. 5-6 kg túlsúly volt a nagy böröndömön, de szerencsére nem foglalkoztak vele. Repülőtéren búcsú Anyuéktól, Apu mostmár lelkesen jött volna velem, de majd talán egy pár hónap múlva... Addig kitapasztalom milyen itt :)

Úgy döntöttem megkímélem saját magam a napi e-mailek irogatásától és inkább mindenkinek ezen a blogon keresztül mesélem el szingapúri mindennapjaim. Ez inkább utazóblog-szerűség lesz, a személyesebb része marad e-mailben vagy skype-on:), úgyhogy várom az e-maileket is mindenkitől:) A blog külseje egyelőre ilyen standard marad, de később majd igyekszem valami eredetibbet készíteni, egyelőre megteszi ez is. Remélem a kezdeti lelkesedés majd kitart és próbálok gyakran felrakni új postokat.